Kislányként nagyon sok szerepjátékot játszottam. Könnyen behúzott a mesék, a fantázia világa. Jártas voltam itt és azon képességeimet is gondoztam közben, amelyeknek bábszínészként is hasznát veszem. Sokat énekeltem és táncoltam, és viszonyrendszereket teremtettem a játékomban éppen megelevenedő karakterek között. Könnyen tudtam azonosulni a szereplőim érzéseivel és mindig igyekeztem elsimítani a közöttük felmerülő konfliktusokat. Nem tudtam mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, de már azért is nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy tudtam és éreztem, milyen életet nem szeretnék élni. Amiben a lélek nem szárnyalhat, mert szürke, monoton és túlságosan szabályok és keretek közé szorított. A bábszínház azért is nagyon jó terep, mert az életre kelt figurák bőrébe bújva sok mindent megélhet az ember. Közben teremt, alkot együtt másokkal, s ha ebben az alkotásban mindenki energiája és lelke találkozik, akkor valami olyat adhat a jövő generációjának, ami táplál és reményt ad. Persze közben az iskolát is kijártam, és tanulok tovább folyamatosan magamról az életről, a játékról. Mert azt hiszem, a lényeg az, hogy maradjunk játékosak, mert, ha túl komolyan vesszük magunkat, kivész a könnyedség az életünkből.
A véleményváltozás jogát természetesen fenntartom.

Kedvenc szerepek:
Fülemüle – Fülemüle (rendező: Rumi László)
Óriásölő Margaret – Tündér (rendező: Gimesi Dóra)
Sárkánykirály – Gjerta (rendező: Kovács Domokos)

Iskolák:
HWPF – Óvodapedagógus szak
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem – Bábművész magiszteri képzés