A művészet és ebben a színház számomra az élni tudás költőisége, ember voltom fokmérője, az életért és társaimért vállalt felelőségem tartománya, az emberi törékenységem kivetülése, érzelmeim határtalan mélysége és még sok minden, de leginkább szabadság. Szabadság az önismerethez, a nagy egészben elfoglalt lehetőségeimhez, önmagam identifikációjához, az élet értelmének játékos megközelítéséhez!
Olvasmányaim között előkelő helyet kap H. Gadamer írásai (is!), aki szerint a játék beteljesedését a képződménnyé való átváltozás hozza meg, mely műalkotásokban ölt testet, s így a művészetté átváltozott játék kifejez valamit a maradandóan igazból. Szeretem Hankiss Elemér a játékról alkotott lírai szintézisét is, aki szerint a játék a szabadság és az érdek nélküli öröm birodalma, az ember egyik legbiztonságosabb szentélye. Talán ez az egyetlen pont a világban, ahol tökéletesen megvalósul az esélyek eszményi egyenlősége.
Szeretem a titkokat is, amelyek megközelítéséhez bátorságot ad és folyamatosan segít fókuszálni Eugen Fink gondolata, mely szerint, amikor játszunk, különös történést és boldogságot élünk át, a teremtés élményét: bármivé válhatunk, a lehetőségek végtelen sora áll előttünk nyitva, a szabad és korlátlan lehetőségek illúziója hat át minket.
Szeretem a színházat tanítani, megtapasztaltatni is, hiszen végtelen eszközt biztosít a művészet közvetítéséhez, a különböző kulturális kontextusok megéléséhez, egymás elfogadásához, környezetünk tiszteletteljes építéséhez, illetve közös működéséhez.