A színpad, a zene, és a játék szeretetét édesapámtól kaptam, a gyerekekkel való foglalkozás, a pedagógia felé pedig édes-anyám kezei terelgettek.
Tanáremberként, úgy hiszem, számtalan gyermeknek, - köztük természetesen a sajátjaimnak is - adhattam át a zenehallgatás, a zenélés, az éneklés örömét. A színpadi múltamat nagyrészt együttesem, a RE-SHOW sokéves, sikerekkel teli működésének köszönhetem. Egy szál gitárral számtalan óvodás és iskolás lurkónak énekelhettem és énekelhetek ma is.
1990- ben jött az igazi nagy találkozás, majd végzetes szerelem a bábbal, a színházzal. A bábjátszás alapjait a Vojtina alapítóitól, barátaimtól, valamint egy kétéves bábszínész képzésben tanultam meg. Azóta is, ha megkapom a figurámat, igyekszem, hogy mihamar megismerkedjünk egymással. Hogy rájöjjek, mire képes a kis bábtest, miben tudom segíteni, hogyan tudunk együtt élni a színpadon. Így, immáron 35 esztendeje, azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.
Kivételes lehetőség majd minden nap beugrani egy-egy mesébe, abban jól megmerülni, bábocskákat éltetni, táncoltatni, királyfiakkal próbákat kiállni. Lubickolások, lehetőségek játékban, mesében, dalban. Ez az életem – ráadásul egy jó közösségben, a Vojtinában.
És milyen csodálatos, hogy megadatott egész életemben gyerekekkel, gyerekeknek játszani, és persze olyan felnőttek-nek, akik még büszkén őrzik és vállalják magukban a gyermeki lelkületet. Mert én is ilyen vagyok.
Egyszer valaki ezt gondolta rólam:
,,Ahol megfordul, ott száll a dal, csattan a tenyér, és jókedv kerekedik … és hát persze kisüt a nap, eláll a szél, mindenki mosolyog!” Legyen így! Boldogan vállalom.