1997-ben születtem Debrecenben. 2017-ben végeztem az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán. Már ekkor tudtam, hogy a művészet a gimnázium után is jelentős szerepet fog játszani az életemben, de nem gondoltam, hogy a mindennapjaim része lesz. 2017-ben felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szakirányára, majd 2022-ban mesterszakon végeztem táncpedagógusként. Jelenleg a Debreceni Egyetem Gyógypedagógia szakos hallgatója vagyok. Már gyermekkoromban elkezdtem érdeklődni a tanítás és a népművészet iránt. Foglalkozom óvodásokkal, alsó és felső tagozatos általános iskolásokkal, valamint felnőttekkel. Egy évig ösztöndíjasként Kanadában éltem, ahol az ottani néptáncegyüttes, a magyar ház, a magyar iskola és a helyi színjátszók segítőjeként dolgoztam. A Vojtina Bábszínházhoz szorosan kötődőm, mert kiskorom legtöbb hétvégéjét itt töltöttem.
Nagyon örültem, amikor tavaly lehetőségem nyílt csatlakozni a társulathoz a rítus csapat tagjaként. Az idei évadtól már állandó részese vagyok a Babusgató foglalkozásoknak. A szívemhez az évadot átívelő hat rítus nagyon közel áll. Vajon melyik a kedvencem? Erre nem tudok választ adni. Szeretem ősz elején a cigányasszonyt, novemberben Ádám és Éva vicces történetét. Karácsony előtt alig várom azt a lelki megnyugvást, amit a „Menjünk el a látására” játékok folyamán megélek. Majd jön a farsang, ahol a kecske, medve, állakodalom és a jókedv dominál. A tavaszi ünnepkörben a húsvéti játékunk alatt nem hervadunk el, mert a fiúk minden nap meglocsolnak bennünket. Végül elérkezik az évad vége, a pünkösd, ahol pünkösdi király és királynő választásnak lehetünk részesei. Összegezve, mindegyik más miatt kedves nekem. A Babusgatónak minden perce feltöltődést jelent. A legkisebbek mosolygós arcánál nincs őszintébb visszajelzés számomra.