A Várhalmi Ilonda-díj jelöltjei közül ezúttal Geréné Kristóf Katalin és Kovács Gergely bemutatkozó leveleit olvashatják.

Geréné Kristóf Katalin

Geréné Kristóf Katalinnak hívnak. Debrecenben a Lilla Téri Általános Iskolában tanítok felső tagozatos diákokat magyar nyelvre, irodalomra és ének-zenére. Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végeztem magyar-ének szakon, majd a Debreceni Egyetem mesterképzésén diplomáztam okleveles magyartanárként. Szintén a Debreceni Egyetemen szakvizsgáztam tehetségfejlesztés, tehetséggondozás területen kitüntetéssel, ahol a doktori képzésre javasoltak. Szívügyem a művészet- és irodalomtörténet a tehetségfejlesztéssel karöltve. Ezért az 1990 óta tartó pályafutásom során számtalan alkalommal hoztam a kedves tanítványaimat nemcsak a debreceni Déri Múzeumba, hanem az ország és a környező országok közül Románia (Erdély) és Szlovákia múzeumaiba is nemzetközi pályázataim során. 
Büszke vagyok arra, hogy nyertes nemzetközi pályázataimmal a közép-európai iskolák közül egyetlenként négy egymást követő esztendőben részt vehettünk a gyermekekkel az ACES tevékenységeiben. Ezért 2013-ban a megtisztelő Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért-díjat vehettem át.
A tanítványaimnak hangsúlyozom, hogy legyenek büszkék arra, hogy debreceniek. Legyenek büszkék a városuk iskolatörténeti múltjára, mindarra a számtalan ragyogó elmére, neves alkotóra, akik a városunkban tanultak, alkottak. Többször elvittem már a kedves tanítványaimat irodalomtörténeti túrára hol kerékpárral, hol gyalogosan barangolva és megcsodálva a Csokonai-, Fazekas Mihály-, Petőfi-, Arany János-, Ady Endre-emlékeket. Több Csokonairól szóló irodalomórát tartottam a Debreceni Kollégium előtti Emlékkertben, vagy Csokonai síremlékénél. 
Rendszeresen viszem őket a Déri és a Medgyessy Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásaira szorgalmi időben és a nyári Erzsébet táborban is. Így részt vettünk több alkalommal, több esztendőben is a Csokonai-, Petőfi- és Ady-emlékkiállításokon, ebben az évben több osztállyal megnéztük a Munkácsy-trilógiát. A cívisváros határain belül jártunk a Modemben és a Debreceni Református Kollégium iskolatörténeti múzeumában, valamint a Nagykönyvtárban is. Korábban a Modem Leonardo-kiállítása is lenyűgözött bennünket.
Az országban is számtalan múzeumban megfordultunk. Nagy élményünk volt a Magyar Nyelv Múzeumának interaktív kiállítása Széphalmon. Éveken keresztül bérletünk volt az Erkel Színházba és az Operaházba, és minden alkalommal elmentünk egy-egy budapesti kiállításra is. Így jártunk a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Szépművészeti Múzeum kiállításain, a Vajdahunyad várában. Meghatározó élményeink voltak a Természettudományi Múzeum, és a Néprajzi Múzeum tárlatai. A Petőfi Irodalmi Múzeum remek kiállításai is lenyűgözték a humán érdeklődésű tanítványaimat. Természetesen visszajáró „lelkek” vagyunk a Debreceni Csokonai Színház és a Vojtina Bábszínház előadásaira is.
Osztály- és tantestületi kirándulásokon eljutottunk az Erkel Ferenc Múzeumba, ahol még a kedves kollégáimnak is tartottam „tárlatvezetést.” Láthattuk a győri és szentendrei Kovács Margit Emlékmúzeum kiállításait is.
A várlátogatásaink során a sárospataki Rákóczi-várban egy feladatlapot is összeállítottam a gyermekek számára, hogy csoportokban önálló kutatómunkát végezzenek. 
Az egyik esztendőben a Határtalanul! pályázatot én írtam. Nagyvárad, Nagyszalonta, Segesvár, Csucsa mellett életem egyik meghatározó élménye volt, hogy elvittem tanítványaimat Nagygalambfalvára, Kányádi Sándor erdélyi költő szülőházába, ahol Kányádi Róza néni fogadott bennünket hatalmas szeretettel. Megzenésített Kányádi-verseket énekelve köszöntük meg neki vendégszeretetét.
A múzeumfaluk, a neves skanzenek sem maradhattak ki a kirándulásainkból. Így jártunk a Sóstói Múzeumfaluban több alkalommal, és a kaposvári nemzetközi kórustáborban a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt is megtekintettük.
A Bringásvándor túrán kalandoztunk a Siklósi és a Szigetvári Vármúzeumban, valamint a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen is. Varázslatos volt a kölkedi Fehér Gólya Múzeum.
Azt tapasztalom, hogy a kultúra és a művészetek iránti szeretetem, lobogásom átragad a gyermekeimre, tanítványaim többségére is. Elmondhatatlanul fontosnak tartom, hogy a második Gutenberg-galaxis korában kötődjenek nemcsak virtuálisan, hanem személyesen is nemzetünk értékeihez, múltunk alkotásaihoz.
Meghatódva szeretnék köszönetet mondani a megtisztelő jelölésért.

Kovács Gergely

Huszonöt éve tanítok hajdani középiskolámban, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Magyartanárként fontos feladatként kezelem a diákok kulturális életének szervezését. A bérletes előadások rendszeres látogatása mellett kihasználjuk a Csokonai Színház ifjúsági programjainak lehetőségeit. Még a fővárosi kirándulásokat is igyekszünk színházlátogatással összekapcsolni. Az iskolai színjátszásban nevelkedett fiataljaink közül is kerültek ki színészek. Drámapedagógus szakvizsgát is tettem. A Debreceni Egyetem doktoranduszhallgatójaként még könnyebb előadókat és kortárs szerzőket meghívni. A korábbi Mesecentrum blogon rendszeresen megjelentek írásaim, és gyerekirodalmi kritikáimat és olvasmányaimat is felhasználom az oktatásban. Visszatérően publikálok recenziókat az Alföld folyóiratban. A debreceni kollégiumról és énekkaráról, a Kántusról írt tanulmányaimmal a jelenkori közönség figyelmét igyekszem felhívni egy értékes hagyomány jelentőségére.
Alapító tagként éneklek a Vox Antiqua Kamarakórusban.