Hamarosan átadjuk a Várhalmi Ilona-díjat. Mint arról a híradásokból már olvashattak, bábszínházunk négy debreceni kulturális intézménnyel, a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központtal, a Déri Múzeummal, a Csokonai Nemzeti Színház Debrecennel és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Művészeti Központjával karöltve tavaly decemberben megalapította a debreceni színjátszás és oktatás ikonikus alakjáról elnevezett díjat. Az intézmények minden évben két olyan pedagógus szakmai munkáját ismerik el, akik kiemelt figyelemmel követik a debreceni kulturális intézmények programjait és azokra rendszeresen kísérik diákjaikat. A díj védnökségét Dr. Papp László, Debrecen polgármestere vállalta. 
Az elismerést első alkalommal a magyar kultúra napja előestéjén, 2025. január 21-én adják át a Vojtina Bábszínházban. 
A következő három napban a díj hat jelöltjének bemutatkozó levelét tesszük közzé. 

Danyi Dorottya
2000 szeptembere óta tanítok biológiát és latin nyelvet a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban. 7-12. évfolyamon van leginkább gyakorlatom, de alsós osztályokhoz is szívesen megyek töltekezni, a rácsodálkozás képességét magamban ébren tartani. A Debreceni Egyetemről kilépve, gyöngyösi lányként, tehát itt idegenként, nem volt könnyű boldogulnom a hegye sincs, gyakran szeles városban. Ami segített mégis belakni a vidéket, az a számtalan kulturális lehetőség volt, velük az emberi kapcsolódások gazdagsága.
Az első pillanatoktól kihagyhatatlannak gondoltam a tanórán kívüli nevelést, nem pusztán terepgyakorlatokon, laborlátogatásokon, zarándoklatokon és lelkigyakorlatokon, de a művelődés minden területén. Nem ballaghatott osztály a kezeim közül anélkül, hogy ne járta volna végig előtte a város színes palettáját. Ezeken a profi alkalmakon inspirálódva, a kollégákkal együtt lelkesülve lett nálunk például irodalmi teaház, mesejátszó alkalom, művészetterápiás leánykör, drámai osztályfőnöki óra, tánc-ima, fénykép-ész projekt.
Kellett mindehhez magamnak is töltekeznem. Tanultam mesemondást a Hagyományok Házában, hogy jól tudjam elmesélni a láthatatlant a biológiában, hősök és segítőik történeteit, Antalfai Mártáéktól komplex művészetterápiát, hogy saját élményekkel fölvértezve bontogathassam a kamaszlelkek hagymahéjait osztályfőnöki órákon, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem trénereitől problémamegoldó gondolkodást a művészet és a design eszközeivel, hogy kreatívan láthassuk szépnek, működőnek a világot, drámapedagógiát, hogy próbálgathassunk dönteni, az érzelmeinkkel bánni. A Színháziskola és a Cirkuszpedagógia képzések beavattak, elvarázsoltak. Jártam bibliodráma csoportba, ízlelgettem szavakat irodalomterápiás alkalmakon (most épp a Papírrepülővel), de viszem magammal a Vojtina és a CSIP minden műhelymunkájának bőségét is. 2013 óta révészként érintődöm meg újra s újra a Láthatatlan Színházban.

Engszler Attila 
Engszler Attila vagyok. 1975. december 27-én születtem Debrecenben. 2000. szeptember 1-től, éppen negyed évszázada, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában dolgozom szabadidő szervezőként. Ez Debrecen legnagyobb létszámú, közel ezer tanulót foglakoztató iskolája. Munkakörömből adódóan feladataimhoz tartozik (sok más egyéb mellett) a városi művelődési, kulturális intézményekkel való kapcsolattartás, az ő összekapcsolásuk iskolánk gyermekeivel és tanáraival. 
Ez alatt a huszonöt év alatt nagyon jó, intenzív kapcsolat alakult ki iskolánk és olyan fontos városi intézmények között, mint a Csokonai Nemzeti Színház vagy a Vojtina Bábszínház, amelyekben évről évre többszáz fős bérletesünkkel veszünk részt a különböző előadásokon. Ugyanez a folyamatos kapcsolattartás jellemző a többi városi művelődési intézmény vonatkozásában is, még ha kisebb volumenben is. Az én szerepem ezeknek a kapcsolatoknak a kialakítása, létrehozása és működtetése, nyilván a kölcsönös megelégedés alapján. Ebben a városban ez annyira nem is nehéz, néha inkább a bőség zavara jellemző. A kínálat mindenképpen bőségesebb és a hozzáférés lehetősége is sokkal könnyebben kialakítható, mint egy kisebb településen. Habár, aki ezen a területen dolgozik tudhatja, hogy mindkét oldalnak megfelelni, az intézmények részéről adott kínálatot hozzáigazítani a részünkről jelentkező igényekhez, és azokat egyeztetni a tanév diktálta ritmussal, nem egyszerű feladat. Az én szerepem az ilyen helyzetekre a megfelelő megoldás kialakítása, amit immár negyed évszázada végzek, úgy tűnik, mind az intézmények, mind iskolánk megelégedésére.