Milyen izgalmas, amikor emberek találkoznak és beszélgetni kezdenek. Nem monológot mondanak, hanem valóban kíváncsiak egymás gondolataira, véleményére. Párbeszédet folytatnak egy mindannyiójukat érdeklő témáról. 

Legalább ilyen izgalmas, amikor művészek, művészeti ágak folytatják ezt a beszélgetést, egymásra reflektálva mutatkoznak meg egymásnak. Ugyanabban a témában, de másképp fogalmazva, akár másképp gondolkodva. Ugyanazt, de mégis másként. A Vojtina Bábszínház készülő, Ugyanaz másként – Kortársunk, Rómeó és Júlia című beavató színházi előadása párbeszédes, interaktív formában vonja be a nézőket a színházcsinálás, egy előadás létrejöttének rejtelmeibe. Segít megérteni és értelmezni a színházban látottakat, összefüggéseket keres, elgondolkodtat, társadalmi viszonyokat térképez fel, beavat a színház világába szinte korosztálytól függetlenül. Az előadás egyszerre párbeszéd és tudásátadás, beavató színház, a kapuk megnyitásának színháza.



„Aki szeret, az mindig ráfizet.”

A vívópástszerű színpadon Rómeó és Benvolio évődik, a viszonzatlan szerelemről beszélgetnek. Karaktereiket a színház/bábszínház eszköztárával színészek keltik életre, kezükben bábok, bábként is funkcionáló 3D-nyomtatott fejek. A zenekar Prokofjev zenéjével illusztrálja a bennük dúló érzelmeket, máskor a drill, vagy a trap tűnik adekvátnak. De milyen kortárs táncos koreográfia tudja megmutatni a szerelem okozta fájdalmat, ha Prokofjev motívumait halljuk, vagy ha hiphop dübörög? Az Ugyanaz másként dupla, sőt tripla csavar, mert nem pusztán a dráma színpadra vitele, a bábos előadás színházi kulisszái mögé vezet: különböző művészeti ágak (zene, tánc) párbeszédével gördül előre a cselekmény. Hol bábos eszközökkel elevenedik meg egy jelenet a Vojtina színészeivel, majd a zeneirodalomból hoznak párhuzamos példát mások mellett a Kodály Filharmónia művészeinek közreműködésével, máskor a táncművészet segítségével (a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói) fogalmazzák meg a szerelmi történet egy-egy részletét. Egy adott pillanatban kinyitják a kapukat a közönség felé: megállítják a játékot, és a színpadmesterek mutatják meg egy-egy jelenet többféle értelmezését, igyekeznek megvilágítani a drámai szituációkat, sőt, a beavatás részévé válnak azok az írásban megszületett Rómeó és Júlia-változatok is, amelyeket a debreceni középiskolások küldtek az előadás alkotói számára. 

Az európai színház megteremtésében elévülhetetlen szerepet játszó görögök a theatron szóval azt a helyet jelölték a színházi előadás helyszíneként, „ahol a szemünk elé táruló látványtól leszünk többek”. Ez pedig nem más, mint a nézőtér! Vagyis a színházi előadás a nézőért van: az ő kérdéseire szeretne válaszolni, az ő életét, gondolkodását szeretné megváltoztatni. Miért ne vehetné ki a részét a színházi élmény megteremtéséből a néző is? Miért ne gondolhatná azt, hogy azért a tudásért, vagy élményért, amelyhez az előadás kapcsán jutott, ő is tett valamit, kivette belőle a részét?
Miért a Rómeó és Júlia? Mert róluk szól a történet, a felnőttek világával szembeni lázadásukról, saját életük irányításáról.

Íme a Színházi nevelési / színházpedagógiai fogalmak című hivatalos terminológiai gyűjtemény szócikke a beavató színházról:
A Ruszt József (1937–2005) által kifejlesztett műfaj formailag és pedagógiailag is nagyon pontosan körülhatárolható. A beavató előadások célja, hogy a gyerekeket, középiskolás fiatalokat – akik tanulmányaik során a magyar oktatási szisztéma sajátosságai miatt a dráma és a színház esztétikai s egyéb sajátosságait alig ismerhetik meg – értő nézővé válásukban segítse. A módszer lényege, hogy a moderátor (játékmester, rendező) egyrészt összefüggésekre hívja fel a hallgatók figyelmét, lehetőleg úgy, hogy ők jöjjenek rá a törvényszerűségekre, másrészt felkészíti őket a színházban látható jelek és jelrendszerek értelmezésére. Az elmúlt 30 évben nyilván számos módszertani újítás, variáció beépült a műfaj alkalmazása során, de kijelenthető, hogy az alapelvek és az alapvető struktúra ugyanaz maradt.

Ruszt Jószef 1975-ben, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház főrendezőjeként indította útjára a beavató színházi formát. Az első ilyen rendhagyó beavató előadás Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája volt.

A Vojtina Bábszínház beavató színháza új formában állít emléket az egykori, óriási sikert aratott kecskeméti előadásnak. Külön érdekesség, hogy az Ugyanaz másként – Kortársunk, Rómeó és Júlia rendezője, Kovács Géza élete meghatározó élményeként nézője lehetett az egyik Ruszt-előadásnak, s most, 2026-ban a színházi alkotófolyamat titkait a zene és a tánc eszköztárával továbbgondolva mesél ugyanarról a történetről. Persze másként.

fotók: Csatáry-Nagy Krisztina