Kemény Henrik, a 20. század legnagyobb Vitéz László játékosa 2024. január 29-én töltené be életének 99. évét. Az elmúlt század magyar történelmi és kulturális kataklizmáit átélt bábművészt megidézni,
rá emlékezni lélekemelő érzés.
Kemény Henrik mestere volt az emlékképekből szőtt történetmesélésnek. Ha elkezdett mesélni, olyan volt, mintha megnyílt volna benne egy addig rejtett „filmtekercs” doboza. Saját élményeit is a család és a ligeti mutatványosok közösségének, kultúrájának, értékrendszerének szűrőjén keresztül láttatta, hisz Budapesten, a X. kerületi Népligetben 1927-től 2011-ig állt a Korngut-Kemény család Bódéja, a Kemény Bábszínház. A lokális beágyazottság biztonságot adott és mértéket szabott számára, az identitását képezte, árnyalta és erősítette a személyiségét.
A méltóképpen emlékezni és felejteni tudás éles és olykor ellentmondásos kettősségét fejlesztette ki magában. Azonosulást a családi és a lokális történelem emlékeivel, és feszítő, feloldhatatlan ellenszegülést, védekezést a hivatalos történelemmel szemben.
Fotógyűjteményét nézegetve szeretett és tudott is mesélni. Ízesen, hevesen, el-elkalandozva, szinte belezuhanva a képekbe. A beszéd is olyan médium volt számára, mint a bábuval való játék.
Mindig mesélt és szem előtt tartotta a közönségét.
Tárlatunkon Kemény Henrik huncut mosolyával, gesztusaival és az anekdoták diskurzusával az időt és a teret,
mint az emlékezés teljességét teremtettük meg.

A kiállítás kiegészítő elemeként
A papírcsipke mint a belső színház kerete címmel
a Mester kézimunkáiból is bemutatunk néhányat.

Helyszíne: Debrecen, Kossuth u. 1.

Látogatható 2024. január 29-től május 31-ig hétköznapokon,
szerdától-péntekig 9 és 17 óra között.