“A népmesékből született kamarajátékaink bábjaiból, díszletelemeiből kialakított mesei világban arra vágyunk, hogy a tér és idő univerzuma feloldódjék a figurák találkozásában.”

Láposi Terka

"A mese a varázsigére, a belső rokonság paradicsomára való emlékezésből él, az édeni azonosságra emlékezésből, a minden jelek előtti nyelv emlékéből. A mese az emberiség létének egész kerete, az emberi értelem és lélek fejlődésének útiránya a végtelen felé. A mese ősrégi, egy közös lélekben és lényegben hívő világból származik, olyan korból ered, melyben az egyéniség még nem fejlődött ki. A mese nemcsak a tündérvilágot jelenti, nem csak a tudatosság keresését, hanem a lét problémáin való elmélyült gondolkodást.
A mese a lélek vágya a valódi belső értékek után, melyeket még nem zavart össze a félelmetes külső világ."

Lesznai Anna (1885-1966) költő, író, grafikus, iparművész

„… a mese szerves kultúrát feltételez, mert ahol született, ott értették, ha áthagyományozták! Ott a közösség a világban jelentkező eseményeket vissza tudta vezetni a kozmikus összefüggésekig, illetve azokat értelmezve, az egyedre lebontva, érvényesítette a hétköznapi jelenségekben is. Nem tátongtak szakadékok az egyes és az általános, a szükségszerű és a véletlen között. A dolgok többrétegűségét dialektikus egységbe tudták foglalni, rendezni. Tudásukat megőrizték és továbbították a következő generációnak, a gyermekeknek – a nekik megfelelő formában, a mesében. … A gyermek attól vált felnőtté, ha már megértette a felnőttek „virágnyelvét”, tudta, hogy mit beszélnek körülötte, mikor és miért!”

Makoldi Sándor (1945-2017) festőművész, néprajzkutató

A bábokat és díszleteket tervezte:
Bodor Judit és Majoros Gyula

A tárlatot 2018. november 14-én (szerdán) 13.30 órakor a Vojtina Bábszínházban megnyitja
Láposi Terka.

A kiállítás látogatható:
2018. november 14-től 2019. január 7-ig
(hétfő-péntek: 8-17 óráig, szombat-vasárnap: 9-12 óráig)