Hírek

Ennyi retró játék egy múzeumot is megtöltene. Honnan a tárlat anyaga? 

Bíró Zsolt keresett fel azzal, hogy játékokat gyűjt. Retró játékokat, amelyek 1948 és 1990 között készültek. Zsolttal itt a színházban, kiállítások alkalmával és a régiségpiacon is találkoztam már, ahol láttam, hogy valóban óriási gyűjtemény birtokosa. Beszélgetéseink során kiderült, hogy milyen hatalmas tudása van a fentebbi időszak játékairól, gyártási helyükről, anyagaikról…Barátja, gyűjtőtársa, Szabó Kornél gyűjteményéből kerül ki a kiállítási anyag másik nagy része. Hozzájuk csatlakozott még néhány gyűjtő, akik kiegészítették a főleg „fiús” anyagot macikkal, babákkal, babaszoba bútorokkal. Én nagy örömmel ültettem az egyik kiságyba életem első, saját babáját. A Korngut–Kemény Alapítvány gyűjteményéből pedig látható lesz Kemény Henrik húgának két darab babája.

Időrendben rendezitek el a játékokat?

Kiállításunk egyik legfontosabb vezérelve, amelyet munkatársaimmal, Szabó Kártik Zsuzskával, Surányi Gergővel és a kiállítókkal követünk, hogy a játékszerek bemutatásán túl olyan lakásenteriőröket is felépítsünk, amelyekben éltek, működtek akkoriban a családok. Azoknak a koroknak a hangulatát szeretnénk megidézni, amelyekben ezekre a játékokra vágytak a gyerekek. Tematika szerinti lesz elsősorban az elrendezés. Például külön kerülnek a társasjátékok, a fiús és lányos játékok, a lemezautók és a műanyag autók, a TEFU fa autók, gyerek „járgányok”, például rollerek. Lesznek nagyon értékes darabok is, amelyeket vitrinekben helyezünk el, de az üvegszekrényeket sem csupán tároló funkciójukban fogjuk használni, kitaláltuk elrendezésük módját is. Szilágyi János (Debrecen) és Hajdú Róbert (Hosszúpályi) bútorgyűjtőktől pedig kölcsön kaptunk néhány bútort a ’60, ’70, ’80-as évekből, amelyek segítenek az enteriőröket megteremteni. Igazi drukk volt bennünk az ezekből való kompozíciók kialakításával kapcsolatban, figyelnünk kellett arra, hogy ezek ne billentsék meg a tárlat játék-kiállítást voltát.

A megjelölt időszakot tekintve a szocreál stílusából ad ízelítőt a kiállítás.

Nagyjából a 70-80 évvel ezelőtti múlt még valamelyest a jelenhez tartozik, mert két-három generációra visszatekintve még lehetnek személyes emlékeink szüleink, nagyszüleink közvetítésével. A jelen pontból tekintve ez a szocialista, realista világ időszaka volt, amely nem engedett ki még minket a határon túlra, de onnan befelé érkeztek hatások. A játékokon nagyon jól lehet majd látni, mi az, ami keletről, s mi az, ami nyugatról jött. A szocreál elkezdett mindent puhítani, stilizálni, lekerekítette az éleket. Még a 20. század elején is a játékok a felnőtt használati tárgyak kicsinyített másai voltak. Óriási változást hozott a műanyag megjelenése, amely kiváltotta az akár balesetveszélyt is jelentő lemezjátékokat, de a könnyebb tisztíthatóság miatt a fajátékokat is.

Megfoghatják-e a látogatók – gondolok itt főleg a gyerekekre – a tárgyakat?

A játékok jó része nagyon értékes (még olyan is van, amelynek a doboza is külön értéket képvisel), ezért nem. Szőnyegekkel és feliratokkal igyekszünk koordinálni a látogatókat, és számítunk a felnőtt kísérők segítségére is ebben.

Keszeg Anna kultúrtörténész nyitja meg a kiállítást.

Dr. Keszeg Anna a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Rendkívül izgalmasak az előadásai. A populáris látványvilág kutatója is, ezért hívtuk meg őt, hogy összefoglalja mindazt, ami a kiállított játékokkal kapcsolatban a korról felmerül. A kiállítás fő célkitűzéséhez igazodnak majd – mely szerint a kor hangulatát szeretnénk megfogalmazni a játékok által – az ő megnyitó gondolatai is. De a megnyitóra még további értékes meglepetésekkel is készülünk, érdemes lesz eljönni.

– KJE –