Nem akarnak állítani, "csak" gondolkoztatni

 

halak kora 23

Nemrégiben mutattuk be Halak kora című tantermi részvételi színházi előadásunkat középiskolások részére. Az Ödön von Horváth Istentelen ifjúság című kisregény alapján készült adaptáció a szabadság témakörét helyezi középpontba, és interaktív helyzeteket teremtve kérdez rá a fiatal nézők véleményére. Hogyan hat egymásra a megírt szöveg és a spontaneitás, erről beszélgettünk az előadás két alkotójával, RÓBERT JÚLIA író-dramaturggal, és GYOMBOLAI GÁBOR színész-drámatanárral és interaktív színházi alkotótárssal.

 

Mitől részvételi egy színházi előadás?

Róbert Júlia: Attól, hogy a történet bizonyos pontjain az előadásra érkezők nézőből résztvevővé válnak, azaz bekapcsolódhatnak a történetbe. Adott helyzetben – ezt hívjuk kinyitásnak – a színészek szerepből vagy szerepen kívül rákérdeznek a nézők véleményére, vagyis az ő aktivitásukra építenek.

 

Ez azt jelenti, hogy a résztvevők, a nézők alakíthatják is a történetet?

Róbert Júlia: Ha a szerkezet úgy van kitalálva, akkor akár a kinyitás alkalmával a következő jelenet menetébe is beleszólhatnak, de ez nem jelenti azt, hogy teljes egészében ők határozzák meg a történet alakulását, „csak” azt befolyásolhatják, hogy egy szereplő mit mondjon, hogyan viselkedjen.

Gyombolai Gábor: De elképzelhető az is, hogy egy-egy kinyitás alkalmával nem a történet változik, hanem a résztvevők többlettudása erősödik egy-egy jelenet, egy-egy figura megítélése kapcsán. A szereplő azért szólítja meg a nézőket, mert egy belső dilemmát akar megosztani. A színházi időt tekintve a cselekmény ilyenkor megáll, mintha egy monológot hallanánk, csak ebben az esetben a színész a résztvevőkkel közösen értelmez egy helyzetet.  

 

Mennyiben befolyásolja a dramaturgiát az, hogy részvételi színházi előadáshoz írsz szövegkönyvet?

ROBERT JULI-2Róbert Júlia: Az a legjobb megoldás – ami most nekünk meg is adatott – amikor a rendező, az interaktív részekért felelős alkotó és az író-dramaturg ténylegesen együtt tud dolgozni már a tervezés elejétől fogva. Mi hárman, mindvégig együtt gondolkoztunk, együtt találtuk ki a Halak kora történetének a vázát, a kinyitási pontokat. Kerestük azokat a drámai pillanatokat, amelyekben összesűrűsödik az adott szereplő dilemmája, amikor érdemes behívni a résztvevőket a közös gondolkodásba.
A szövegkönyvnek csak bizonyos elemeit határozta meg az, hogy tudtuk, az előadást osztályteremben, 15-16 éves diákoknak játsszuk majd, alapvetően azonban folyamatosan változtattunk rajta annak fényében, hogy a rendezés és az interaktív részek, mit kívántak.
Általánosságban elmondható, hogy egy részvételi színházi előadás alkotófolyamatában minden szegmens hat egymásra, de alapvetően maga a „részvételiség” határozza meg a rendezést, a szerkezetet, a történet és a jelenet megírását.
(A fényképet készítette: Nagy Gergő)

 

A Halak kora előadásnál adott volt a történet?

Róbert Júlia: A szövegkönyv az én ajánlatom alapján Ödön von Horváth Istentelen ifjúság című regényéből született. Tisztában voltam azzal, hogy a regény teljes terjedelmében nem adaptálható, de sikerült megtalálnunk azt a töredékét, amit fel tudtunk használni, és arra a fókuszra futattuk ki, amely bennünket ebből az egészből érdekelt, és amelyről azt gondoltuk, hogy a céközönség számára releváns lehet – mindez azt is jelentette persze, hogy nagyon eltávolodtunk az eredeti műtől.

 

Az interaktív részeket mennyire befolyásolja a szövegkönyv és a rendezői koncepció?

Gyombolai Gábor: Folyamatos egyeztetésből kell állnia a közös munkának. Mondok egy példát. Az előadás első kinyitása, amikor az egyik szereplő, a Tanár úr megszólítja a résztvevőket, erősen épít az ezt megelőző jelenetben elhangzottakra. A helyzet azonban, amiben meg kellett szólalnia Péternek (Hajdú Péter – szerk.) nem volt előnyös a kommunikáció szempontjából, ugyanis a tér közepén volt egy pad, ezzel kezdeni kellett valamit, így rögtön rendezői kérdéssé vált az, ami első körben csak az interakciós részt érintette. Ráadásul a szereplő olyan ingerültségi állapotba került az előző jelenetben, ami teljesen adekváttá tette azt, hogy megmozdítsa az előtte álló padot, és „rendet” tegyen.

 

Az interaktív részek tudatosan felépített tematikát követve kívánnak spontán helyzeteket teremteni. Mennyire fér meg egymás mellett a spontaneitás és a kiszámíthatóság?

GyombolaiGaborGyombolai Gábor: Olyan ez az út, mint egy vizes terület, amelyen cölöpök vannak. Akkor lehet őszinte a színész egy kinyitás során, ha megmarad a spontaneitása, vagyis improvizál, hiszen a gyerekek is „improvizálnak”, nem lehet tökéletesen kiszámítani, mit fognak mondani. A tudatosság a kérdésekben, és azok sorrendjében lehetséges, melyekre fel lehet előre készülni. Első körben például meg kell határoznunk az előadás fókuszát, ami bennünket leginkább érdekel. A Halak kora esetében öt-hat felvetésből jutottunk el aztán a „szabadság az iskolában” témakörhöz. A fókusz a konkrét kérdések meghatározásában is segít, tehát a tudatosságot erősíti.
(A fényképet készítette: Szilágyi Stefi)

 

Tehát közös megegyezés alapján született az előadás fókusza?

Róbert Júlia: A témák gyűjtése után, rangsoroltuk ezeket a problémafelvetéseket aszerint, hogy mennyire bonthatóak ki a történetből, melyik hordozza a legmélyebb drámai helyzetet, melyik a legnyitottabb, amely meg tudja szólítani a résztvevőket. A fókusz témakörei között szerepeltek még a következők: a tanár szakmai és civil énjének összeütközése, a felelősség kérdésköre, vagy annak a vizsgálata, hogy milyen bélyegeket viszünk magunkkal életünk során.

Gyombolai Gábor: Mindegyik nyomán elindulhattunk volna, de amikor a fókuszok mellé alkérdéseket rendeltünk, azt láttuk, hogy a korcsoport, a történet, a mi érdeklődési körünk szempontjából a szabadság az iskolában kérdésköre a legizgalmasabb, ráadásul nem egy kibeszélt témáról van szó.

 

Fontos, hogy az alkotás fázisában megfogalmazzátok, és érvényre is juttassátok a saját véleményeteket?

Gyombolai Gábor: Amilyen problémát felvetünk, azzal egyúttal állítunk is. Az állítás a fókuszkérdés mögött rejlő dilemmákban fogalmazódik meg, amelyekre én személy szerint nem tudom a választ, csak azt tudom, hogy beszélnünk kell róla, tehát állítom, hogy beszélnünk kell róla, de nem kínálok konkrét választ, hanem a téma kapcsán kérdezek. Egy részvételi színházi előadás annyiban tér el egy klasszikus színházi előadástól, hogy ebben az esetben nem a szerzőnek, a rendezőnek az üzenetét közvetítjük, vagyis nem megoldást kínálunk, hanem lehetőséget biztosítunk a nézőinknek, hogy ők maguk mondják el a véleményüket, ütköztessék gondolataikat, teret adunk nekik arra, hogy minél nagyobb téttel tudjanak beszélni egy adott kérdéskörről.  

Róbert Júlia: Az a jó fókuszkérdés, ami annyira nehéz, hogy maguk az alkotók sem tudnak rá egyértelmű választ adni. Íróként nekem nem az a feladatom, hogy állást foglaljak valami mellett, hanem hogy egy kérdésnek minél több oldalát mutassam be. Egy részvételi színházi előadás nem állít, hanem komplex helyzeteket kínál.

 

Az előadás kiscsoportos foglalkozásának egyik kulcskérdése annak a megvitatása, hogy a történet szereplői mikor cselekedtek szabadon és mikor kényszerből. Mit jelentenek számotokra ezek a fogalmak?

Gyombolai Gábor: Én a saját szakmámmal tudok erre válaszolni. A szabadság az én életemben azt jelenti, hogy olyan interaktív előadást hozhatok létre, amely kérdezni mer. Mindaddig szabadságként élem meg az ezzel való foglalkozást, amíg azt érzem, el tudom mondani a véleményemet anélkül, hogy egy normatív skatulyába zárnának. Nem szabad egy négyzetcentiméterrel sem többet feladni a szabadságunkból, mint amennyit muszáj.

Róbert Júlia: Számomra a szabadság a sokszínűséget jelenti, a nézőpontok hierarchia nélküli egymás mellettiségét, azt hogy lehet másképp gondolkozni bizonyos kérdésekről, lehet másképp megélni élethelyzeteket, nincs senkire sem ráerőltetve egy abszolút nézőpont, egy objektív igazság.



 

HALAK KORA

– tantermi részvételi színházi előadás 9. és 10. osztályosoknak –

Az előadás időtartama: 90-110 perc

A darab zártkörű szakmai bemutatójára április 7-én került sor.

 

Ajánló:

Tipikus táborozásnak indult. Igaz néhányan nem örültek annak, hogy a Tanár úr viszi az osztályt, de ez ellen semmit sem tudtak tenni. Aztán a táborban történtek bizonyos dolgok… de hogy pontosan mi és miért történt, arra majd a fegyelmi tárgyaláson kell választ adnia a Tanár úrnak és a diákoknak. - Ki számít jó tanárnak? Meddig tart a diákok szabadsága? Mire kell az iskolának tanítania?

A színház házhoz megy, a diákok vannak „otthon", a színészek a vendégek. Az előadás az iskolában, egy tanteremben valósul meg, az előadáson egyszerre csak egy osztály vehet részt. A diákok a történet bizonyos pontjain nézőből résztvevővé válnak, elmondhatják véleményüket egy-egy szereplő viselkedésével, az adott helyzettel kapcsolatban.

 

Alkotók:

Ödon von Horváth Istentelen ifjúság című kisregénye nyomán írta: Róbert Júlia

Interaktív színházi alkotótárs: Gyombolai Gábor

Látványtervező: Majoros Gyula

Rendezőasszisztens: Szabó Magdolna

Rendező: Madák Zsuzsanna

Játsszák: Baditz Dávid, Hajdú Péter, Láposi Terka, Mercs Máté m.v., Telenkó-Oláh Tímea

 

 

Kapcsolat

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.


Tel./fax: +36 52/418-160
e-mail: vojtina@vojtinababszinhaz.hu

Műsornaptár

2017.  Június
H K Sze Cs P Szo V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    

Online jegyfoglalás

rajzpalyazat

Jegy- és bérletárak

Gyermekelőadás: 1.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 1.000 Ft / fő
Felnőttelőadás: 1.000 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet: 3.200 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:
 
Gyermekelőadás: 800 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 800 Ft / fő

szoptatasbarat

bannergif

Kereső

Hírlevél feliratkozás

Szeretne értesülni a legfrissebb bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Fenntartónk:

Kiemelt támogatóink:

 Debrecen Város Önkormányzata eem-logo nka



A színház a műsorváltozatás jogát fenntartja!