Hírek

Milyen feladataitok vannak a játszószínházban?
Arany-Csató Dóri: Egy volt kolléga távozásával kerültem másfél évvel ezelőtt a játszószínházba. Először az ő szerepeit vettem át, később újakba is bekerültem. Kamaraelőadásokban színészként, az előadásokat követő feldolgozó foglalkozásokon segítőként, rítusjátékokban többnyire zenészként működök közre.
Arany Zoltán: Én zenészként és zeneszerzőként vagyok jelen a játszószínházban lassan már tíz éve. Játékosként egy alkalommal Az állatok nyelvén tudó juhász című előadásban szerepeltem. Rítusjáték során előfordul, hogy kiscsoportban én is foglalkozom a gyerekekkel, elsősorban a fiúkkal.

Mely foglalkozástípus áll hozzátok a legközelebb?
Arany Zoltán: Nem tudok igazán rangsorolni. Ami biztos, hogy jobban szeretek zenélni, mint színészként játszani egy előadásban, valamint szívesebben zenélek kamarajátékban, mint rítusjátékban.
Arany-Csató Dóri: A kamaraelőadásokat és a rítusjátékokat egyaránt szeretem. Biztonságot jelent, ha énekelhetek és zenélhetek.

Milyen zeneszerzői múlt áll mögötted, Zoli?
Arany Zoltán: A játszószínházban a Babszem Jankó, Kiskakas gyémánt félkrajcárja, Jancsi és Juliska, Őztestvérek és most A sárig kicsi kígyó mesékhez szereztem eddig zenét. Ezt megelőzően az előadásoknak nem volt szerzett zenéje, az elhangzó dalok különböző válogatásokból születtek, ezek szerkesztése volt az én feladatom. A játszószínházi munkákon kívül a Csokonai Színház Momo című előadásához, a zalaegerszegi Griff Bábszínház Kék nagyapó története című darabjához, valamint egy német filmrendező szakos hallgató vizsgafilmjéhez szereztem zenét.
A Dórival alapított Hepehupa zenekarunkkal pedig közismert és kevésbé ismert dalok mellett saját szerzeményeket is játszunk gyerekeknek.

Miről szól számotokra A sárig kicsi kígyó mese?
Arany Zoltán: Azért nehéz nekem erre válaszolni, mert a mese kapcsán nem a történetre fókuszálok, hanem arra a zenei hangzásvilágra, amit ki szeretnék fejezni. Ősi civilizációk, Kréta, Çatalhöyük megmaradt építészeti, képzőművészeti alkotásai jutnak eszembe.
Arany-Csató Dóri: Ami engem megfogott ebben a mesében, az az asszony vágyakozása a gyermek iránt, amely különböző lelki síkokon, állapotokban fejeződik ki kezdve a bánatosságon át a hit miatti lelkesedésig.

Milyen hangzásvilág jellemzi az előadást?
Arany Zoltán: A zene alapvetően aláfestő szerepet tölt be, az ősi hangzásvilág köszön vissza a dallamvezetésben. Mindezt olyan hangszerek erősítik meg, mint a dob, tilinkó, fujara, xilifon, metalofon, kalimba, gitár.
Arany-Csató Dóri: A gitáron kívül szinte minden hangszert most szólaltattam meg először. Új felállás ez mindenképp, eddig ugyanis játékosként voltam jelen, Zoli volt a muzsikus. Most ketten játsszák az előadást, Barkó Réka és Magi Krisztina, én zenészként és énekesként működök közre.

Hogyan zajlanak a próbák?
Arany Zoltán: Augusztus közepétől bent ülök a próbákon, amikor szükség van egy-egy zenei betétre, elkezdek kísérletezni, azt megmutatom, és ha nem kell változtatni, már tanítom is Dórinak. Sokkal jobban szeretek így dolgozni a rendezővel folyamatosan konzultálva, mint egyedül a próbaidőszak előtt. Fontos látnom azt, hogy miről szól egy jelenet, milyen az atmoszférája, ezek nem mindig derülnek ki a szövegkönyvből. A zeneszerzés során arra mindenképp törekszem, hogy a gyerekeknek befogadható, fülbemászó dallamot írjak, ami könnyen eljátszható.
Arany-Csató Dóri: Gyorsan megtanulhatóak a zenék, és nagyon szép hangzásúak. Pillanatok alatt megy Zolinak a zeneszerzés, amikor ráhangolódik egy-egy érzelmi állapotra.  

Házaspár vagytok. Hazaviszitek a munkát?
Arany-Csató Dóri: Nem szoktuk, nincs is rá szükség, mert napközben bőven van időnk gyakorolni. Az persze előfordul, hogy egy újonnan megtanult dallamot otthon is dúdolgatok, amivel halálra idegesítem Zolit, de egyébként nincs szó köztünk munkáról. Kivételes eset akkor volt, amikor szerepet vettem át, és DVD-n néztem az előadást.