Hírek

Mesélj a Lúdas Matyi előadás alkotófolyamatának rád eső részéről. Mennyiben kaptál szabad kezet terveid megvalósításában?
Az előadás színpadképének és bábjainak tervezését a már kész rendezői és írói koncepció alapján kezdtem el kibontani. Az volt az elképzelés, hogy Lúdas Matyi és Döbrögi világát kétpólusú játéktérben mutassuk be. Fontos szempont volt épp ezért az is, hogy a díszletelemek párhuzamosan zajló események ábrázolására is lehetőséget tudjanak adni. Az előadásban két félbevágott „asztal” jeleníti meg a különböző helyszíneket. Azért döntöttem ezek mellett, mert egyrészt könnyedén variálható általuk a térszerkezet, másrészt az „asztal” lapjának magassága megfelelő láthatóságot biztosít a báboknak.

Perényi Balázs néhány évvel ezelőtt már megrendezte Lúdas Matyi történetét az egri Harlekin Bábszínházban. Láttad-e akkoriban az előadást, és ha igen, mennyiben hatott rád?
Az előadást magát nem, csak egy pár perces összefoglalót láttam róla az interneten. Egyáltalán nem befolyásolt a munkámban, mivel teljesen más formát választottam. Az egri produkció klasszikus „fekete színházi” közegben született, a mostani elvontabb, és absztraktabb nyelven szólal meg, amelyben helyet kap a távol-keleti bábtechnikaként ismert bunraku is.

Milyen szempontok voltak fontosak számodra a bábok tervezésekor?
Különböző mozgatási technikákat igényelnek a bábok, amelyek közül a Matyi figurája a legmozgékonyabb, Döbrögi hozzá képest egy tehetetlenebb alak. Tervezéskor a szereplők tulajdonságai mellett, az egyszerűséget tartottam szem előtt. Többnyire különböző hétköznapi tárgyakból (kosár, fakanál), minimális népi motívumok és formák felhasználásával készültek a bábok.    

Az alkotófolyamat mely része jelentette a legnagyobb kihívást?
Az idővel való küzdelem mindig a legnagyobb kihívás számomra. Minden előadás tervezésekor az új utakat keresem, soha nem születik két egyforma báb, kimeríthetetlenek a lehetőségek. A Lúdas Matyi esetében a kihívást az jelentette, hogy olykor sokkal több bábnak kell jelen lennie, mint színésznek, ezért fontos volt, hogy a bábok mozgatójuk nélkül is képesek legyenek önállóan megállni, ugyanakkor legyen szabad mozgásuk, külön-külön játékuk.  

 
Grosschmid Erik

Díszlet-, báb- és jelmeztervező, szcenikus

Végzettsége ötvös. 1994-2000-ig volt tagja a kecskeméti Ciróka Bábszínháznak. Kitanulva a szakmát kezdetben Mátravölgyi Ákossal, később egymagában járta, és járja azóta is az ország bábszínházait tervezőként. Bábelőadások mellett évente egyszer nagyszínpadi darabok tervezésével is foglalkozik. Munkáinak száma ötven fölött van, tizenhat közülük a Vojtina Bábszínházhoz kötődik (mint pl. Aliz, Fülemüle, Tótágas). Munkáját 2013-ban Blattner Géza-díjjal ismerték el.