Szabó Tibor

2008-ban a Vojtina Társulata örökös tagjává választotta.

 

Szabó Tibor:

-         1975-ben a Vojtina Együttes alapítója,

-         1991-ig az együttes vezetője,

-         1981-től 2003-ig az időközben bábszínházzá alakult Vojtina művészeti vezetője,

-         2004-2008-ig a bábszínház műszaki vezetője,

-         az 1996-ban megalakult Vojtina Bábszínész zenekar alapítója és basszusgitárosa,

-         kezdetektől folyamatosan a színház bábszínésze,

-         több tucat bábelőadás rendezője.

 

A bábozást 1963-ban kezdte a Népművészet Mestere, Tóthné Horányi Ilus vezette Lúdas Matyi Bábszínházban.

1972-ben többedmagával szakmai bábos képzésen vett részt, melyet Giovannini Kornél bábművész vezetett. Ennek eredményeként létrehozták a Vojtina Bábegyüttest, melynek Giovannini lett a művészeti vezetője, Szabó Tibor pedig a „mindenese” (ügyek intézője, műszaki vezető, közönségszervező, gazdaságis,…). Az együttes hivatásos bábszínházzá válásáért közel két évtizedes küzdelmet folytatott, miközben szervezte a társulat életét, játékát, képzését.

Az együttes, majd (1993-től) a bábszínházzá alakult Vojtina művészi programja, célkitűzései, hitvallása 1975-től 2003-ig nagyban kötődik az ő művészetről, bábjátékról vallott nézeteihez. A magyar klasszikusok (Arany János, Petőfi Sándor), a magyar népmesék bábszínpadon való megjelenése, a játékon keresztüli világmegismerés hajtotta és hatotta át alkotói tevékenységét.

Az 1984-ben a János vitéz című (rend.: társulat), majd 1985-ben, a pécsi Nemzetközi Felnőtt Bábfesztiválon az Erős János című előadásért (rend.: Szabó Tibor) kapott UNIMA-diplomák, a két éves előkészítés után megszülető Szépen zengő pelikán madár című előadásért (rend.: Pap Gábor) elnyert nívódíj fémjelzi Szabó elhivatottságát. A Népművelési Intézet 1986-ban a társulatnak adományozott „Kiváló Együttes” cím pedig megkoronázta eddigi közös tevékenységüket, Szabó Tibor vezetői és alkotói művészetét.

Az ő kezdeményezésére 1985-től közel 15 éven keresztül színházának szellemisége eddig nem ismert tartalmi utakat járt be. Szabó Tibor kísérletező, de a színpadon a klasszikus színrevitelek bábszínházát teremtette meg. Ehhez elsősorban debreceni művészeket, alkotókat hívott műhelymunkára. A társulat közel egy évtizedes önképzésbe fogott, melynek eredménye lett: társművészetek alkalmazása, élőzene, új meseelemzési értelmezések, és ezekhez társított szimbolikus vizuális képi megoldások a színpadon.

Szabó Tibor számára az általa vezetett két évtizedben a tartalmi kikristályosodás, a tiszta és népmesékben megfogalmazott értékek voltak mérvadók. Ehhez keresett kutató, kreatív alkotókat, hiszen munkamódszere az együttgondolkodásban, a közösségépítésben érhető tetten.

Mint rendező a bábos megjelenítésben következetesen a klasszikus - hagyományos bábszínházhoz nyúlt. Véleménye szerint az animálás, a bábtárgy, a kellékek életre keltésének mágiája erősödik fel a csak bábokkal vagy túlnyomórészt bábokkal megelevenített előadásokban. Rendezéseiben is ezt az elvet követte.

A bábszínpadon a tárgyak és a bábos viszonyrendszere foglalkoztatta leginkább. Azt vallotta, és fiatalabb kollégáinak tanította, hogy a bábon keresztül más lesz a bábos kapcsolata az élettel, a létezéssel, mint az élőszereplős játékban, hiszen egy mágikus tárgy van a bábos kezében. A legizgalmasabb bábjátékos folyamat éppen ez: a szerepmegformáláshoz, a karakter kialakításhoz szervesen hozzátartozik a bábtárgy technikai, mechanikai léte.

Bábszínészként bábjának viselkedését kereste, valamint azokat a játékhelyzeteket, amikor bábfigurája már a saját törvényei szerint is képes mozdulni, élni, és rá, a bábosra is visszahatni.

A több mint két évtizedig működő Vojtina Bábszínész zenekar együtt zenélése szűkebb értelemben a társulat-, tágabb értelemben viszont a lokális közösségépítést szolgálta. A minőségi muzsika, az együttlétek nyitott, és egyben „az együtt lenni jó” légkörének hagyományát teremtette meg. A zenekar éveken keresztül meghatározó szereplője volt az országos fesztiváloknak, találkozóknak. A 2001-ben átadott Vojtina Bábszínház színházépületének (Debrecen, Kálvin tér 13.) kialakítása, szerkezete, korszerű technikai felszereltsége képviseli Szabó Tibor magas szintű szakmai hozzáértését, színházszeretetét, a minőség mindenben való jelenlétének igényét.

2008-tól nyugdíjasként vált meg színházától.

 

Láposi Terka